Fókuszolás

​

A: Mesélnétek a fókuszolás módszerről amit tanítotok, és arról, hogyan tud a fókuszolás új felismerésekhez segíteni?

M: Fókuszolással időt szánunk arra, ami bennünk van. Általában ülő testhelyzetben, a testünket segítségül hívva figyelünk befelé. Egy téma, kérdés kapcsán felmerülő testérzetek összessége segít abban, hogy mögé nézzünk az adott helyzetnek. Ha ebben a lecsendesedett állapotban együtt maradunk ezzel az élménnyel, tud hozzá kapcsolódni valami: egy kép, egy emlék például. A felismerés egy irányt adhat, hogy merre menjek, hogyan haladjak tovább magamban a folyamattal. Ezért is mondjuk azt, hogy a fókuszolás egy belső iránytű lehet döntéshelyzetekben és az élet számos területén jól lehet alkalmazni. Egy nagyon természetes módszer, aminek az alapja, hogy megadjuk magunknak azt a figyelmet, amit a hétköznapokban nem teszünk meg, a magunkkal együttlevés élményét.

K: Mindannyian hozzá vagyunk szokva, hogy számunkra otthonos módon vegyük fel a kapcsolatot a világgal: valaki vizuális, valaki inkább érinteni szeret, valaki a racionális síkon érzi magát otthon. Fókuszoláskor azonban van lehetőségünk arra, hogy egy adott téma kapcsán az összes „bemeneti csatorna” által tárolt élményhez hozzáférjünk. Azért is mondjuk, hogy a fókuszoláskor tapasztalt átélt érzet egy “egészleges” élmény, mert a testünkkel kapcsolódunk és a testünk őrzi egy adott helyzet, téma komplex lenyomatát. Nehéz is csak a szavak szintjén kifejezni, hiszen a fókuszolás egy élményalapú módszer, a legjobb kipróbálni. 

​

A: Ha jól értem, a fókuszolás az más, mint amikor megyünk az utcán és el akarunk jutni a boltba és mindig a pillanatnyi feladatra figyelünk, hogy hova lépek, hány kiflit kell venni. Hanem egy kicsit ellazulunk, és befelé koncentrálunk. Mire figyelünk ilyenkor, amikor befelé koncentrálunk?

M: Amikor megyünk a boltba és arra figyelünk, hogy két kifli, két tej, akkor elsősorban a bal agyféltekénket használjuk, ez a racionális működésünk. Fókuszolás során a jobb agyféltekét mozgósítjuk, amin keresztül az élményszinthez férünk hozzá.

K: Nagyon érdekes és ismerős, ahogy fogalmaztál a fókuszolásról: „egy kicsit ellazulok és befelé koncentrálok”. Azt tapasztaljuk, hogy a csoportjainkba érkezők is legtöbbször ezt a két dolgot asszociálják a fókuszoláshoz: ellazulok és koncentrálok. A fókuszolás során az ellazulás nem cél, csak azt szoktuk mondani, hogy sok esetben egy járulékos haszon. Az, hogy elcsendesedett állapotban befelé figyelek, teret adok annak, ami van, (és az lehet, hogy épp a feszültségem), majd kapcsolódom hozzá, járhat egy ellazulás élménnyel, de nem ez a cél. Ez egy fontos tényező, amiben más a fókuszolás, mint a relaxáció. Másrészt, a fókuszolás kifejezéshez gyakran társítjuk a koncentrálást, az egy pontra figyelést, miközben itt épp a figyelem kitágításáról van szó. Fókuszoláskor egy belső térben, tágasságban tudok találkozni azzal, ami van. 

​

A: A kitágítom a figyelmemet alatt azt érted, hogy egy dologra koncentrálok, de azt próbálom nagyon megélni?

M: A fókuszolásnál nem egy ponton rögzíted a figyelmed, mint amit a szó a hétköznapi értelemben jelent. A fókuszolás egyfajta figyelemváltás, befelé vagy kifelé tágítod a figyelmed. Amikor befelé tágítod, akkor egy dologra ráközelítesz és egyre több mindent észreveszel. Ha kifelé tágítod az pedig olyan, mint amikor beülsz egy űrhajóba és elhagyod a Földet. Ahogy távolodsz a Földtől egyre több mindent látsz, nemcsak a bolygót, de kozmoszt és a teljes környezetét is. 

K: Annak, hogy mi most beszélünk, egy élményalapú módszerről, lehet az a hozadéka, hogy megérkeznek az elvárások. Például az, hogyha majd befelé figyelek, akkor ott lesz a csoda, a gazdagság, a mindenféle jó, jönnek az érdekes testérzetek, satöbbi, közben az is lehet, hogy épp az üresség élményével találkozom belül, vagy a ‘semmivel’. És megélhetem, hogy azzal is együtt tudok maradni, ami nehéz. Sőt, a ’semmi’ élményével is együtt lehetek. Milyen is ez a semmi nekem? Hogy is van bennem? Szinte filozófiai kérdések, amikkel fókuszoláskor élményszinten tudok együtt lenni. 

​

A: Úgy érzem, én ezt már megtapasztaltam. Viszont, ha véletlenszerűen megállítunk egy nyugdíjast az utcán, valószínűleg nagyon furcsán nézne, és valószínűleg nem csak egy nyugdíjas, hanem egy húszéves is, hogy mi lehet ez a tér belül. Hogy jön létre ez a tér? Ezt becsukott szemmel csináljátok, nyugodt környezetben? Az érzékszerveket megpróbáljátok lekapcsolni és a gondolkodást lelassítani? Ez egy kicsit nekem megfoghatatlan.

K: Fókuszoláskor pont nem kikapcsoljuk, hanem bekapcsoljuk az érzékszerveket, megpróbáljuk a figyelmünk bekapcsológombját megnyomni és ennek van egy technikája is. A hosszabb fókuszfolyamatokat egy testpásztázással indítjuk, figyelmünket végigvezetjük a testünkön, majd a figyelmünket bekísérjük önmagunkba. 

​

A: És, hogy kell elképzelni azt, hogy bekíséred a figyelmet? Végigpásztázod a testedet és érzed, hogy szorít a gyomrod, akkor a gyomrodra figyelsz?

M: Igen, tehát megállok, és befelé figyelek, hogy ez a gyomorszorító érzés hoz-e valamit, vagy változik-e miközben figyelem. Önmagában ez az együttmaradás hozza azt, hogy létrejön a kapcsolat az átélt érzettel és ez elindíthatja a folyamatot. Egyrészt elindíthatja azt, hogy ez a gyomorszorító érzés elindul valamilyen irányba, vagy változik az intenzitása, és ha még időt szánsz arra, hogy ezzel az érzettel maradsz, megjelenhet valami. Érkezhet például egy gyerekkori emlék, vagy megérezhetsz egy illatot. Mondjuk amikor beléptél az óvodába gyerekként és megcsapott a vaníliás tej illata, az ugyanezt a gyomorszorító érzést váltotta ki, tehát megérezheted, hogy mi ennek a gyomorszorításnak a háttere.

K: Hogy mi a jelentése számodra az átélt érzetednek, senki nem fogja tudni megmondani neked. Ha a segítő meg tudná mondani, az azt feltételezné, hogy ő pontosan ismeri az élettörténetedet, mi történt veled, és hogy az mit hozott neked. A fókuszolással a saját belső tanácsadónkat is felnövesztjük, megerősítjük vele a kapcsolatot. 

​

A: Bárhol megjelenhet ez a testérzet? 

M: Igen, bárhol és bárhogyan.  Nagyon fontos erről elmondani, hogy ez egy homályos, gomolygó, halvány érzet, mely megfoghatatlan és gyakran nem tudunk vele mit kezdeni, ezért legtöbbször egyből elutasítjuk. De ha az érzet mellett maradunk és figyelünk, akkor egyre jobban kibontakozik, egyre több minden derül ki róla. 

​

A: Ha felmerült valamilyen kép vagy emlék, akkor a továbbiakban csak arra figyelünk vagy a testérzetre is?

M: Mindkettőre figyelünk párhuzamosan és összevetjük a kettőt, hogy illeszkednek-e egymáshoz. 

​

A: Meglehetősen szokatlan élmény lehet ez egy racionális embernek. Mit jelent az, hogy az érzethez illeszkedik a kép vagy emlék? 

M: Ha illeszkedik a kettő egymáshoz, akkor a gyomorszorítós példánál maradva, ez az érzet változik. Nem ugyanaz, mint az elején volt. 

K: Sokszor megérkezik egy kioldódás, megkönnyebbülés, amikor egy átélt érzet bennünk megtalálja a jelentését. Olyan, mint, amikor két puzzle darab végre illeszkedik és ennek megörülünk. 

​

A: Értem, szóval, ha változnak a testérzetek, akkor megy előre a folyamat. De miért lesz nekem ettől jobb? 

K: Mert a folyamat változást idézhet elő. Ez egy nagyon finom módszer. Hozhat nagy és erős felismeréseket, de nem feltétlenül van így. Sokszor a testünk elmesél valamit, amit nem értünk és nem is kell értelmeznünk. Lehet, hogy a történet a következő ülésen bontja ki magát, vagy álom formájában jelenik meg. Racionálisan nem mindig tudjuk értelmezni, de attól még elindult bennünk egy változás. 

​

A: Akkor ezt értsem úgy, hogyha tudatosan odafigyelek a testérzeteimre és az ennek kapcsán felbukkanó élményekre, akkor az elmozdít abba az irányba, hogy tudatosabban jelen legyek a helyzetekben? 

M: Igen, pontosan erről van szó. Ha például amikor valamilyen stressz ér, gyakran kimész a konyhába és eszel egy jó adag csokit vagy kekszet, akkor fókuszolhatsz erre. Legközelebb már lehet, hogy nem az lesz az automatizmusod egy feszült helyzet után, hogy gyorsan bekapj valamit.

​

A: És akkor lehet, hogy inkább felállok és sétálok egyet vagy iszom egy pohár vizet és nem automatikusan eszem? 

K: Igen, így ez egy újfajta módja lehet a hétköznapok megélésének. 

​

A: A fókuszolás mennyiben hasonlít a hipnózishoz? 

K: Fókuszoláskor nem cél az ellazulás, talán egy kissé módosult a tudatállapot, de a fókuszoló végig éber és tudatában van annak, ami történik.